“Ifju lánya a vén télnek / Kedves kikelet” – írja Petőfi, a tavaszhoz, s persze a világhoz intézve sürgető sorait. Talán a szokásosnál kissé morózusabb, fagyosabb tél teszi, netalán az öreg csontok, a korosodó lélek tűrte egyre nehezebben az évszak hideg, borongós szürkeségét, idén jómagam is egyre türelmetlenebbül szólongattam a derűt hozó nyárelőt. Lassan március “Ifju lánya a vén télnek – Kedves kikelet”