Nem értem a fanyalgókat, mert Jim Sheridan egy remek Jim Sheridan-mozit tett le az asztalra, amiben a generációkra visszamenőleg kölcsönösen traumatizáló angol-ír együttélés keserű tapasztalatai feloldatlan és feloldhatatlan ellentétekben, kőkemény társadalmi keretekben és szabályokban és kétségbeejtően depresszív általános atmoszférában csapódnak le. Itt hiába a jó szándék, a jó irányba mutató ke...