A céltartalék a megbízható és valós összkép követelménye szempontjából az óvatosság elvének egyik legkézzelfoghatóbb eszköze. A számviteli törvény (Számv. tv. ) a céltartalék lényegét akként határozza meg, hogy azt az adózás előtti eredmény terhére a szükséges mértékben kell megképezni mindazon múltbeli, illetve folyamatban lévő ügyletekből és szerződésekből származó, harmadik felekkel szembeni fizetési kötelezettségekre, amelyek a mérlegfordulónapon valószínűsíthetően vagy bizonyosan fennállnak, ugyanakkor összegük vagy esedékességük időpontja még bizonytalan, és amelyekre a gazdálkodó más módon nem képzett fedezetet (Számv. tv. 41. § (1) bekezdés).