A reggel józanító hűvösében oszlik az álom. Ami az álomban bizonyosságnak, szükségszerűségnek tűnt, most megragadhatatlan, felfoghatatlan, ködös, távoli. Visszahull az éjjeli homályba, nem vetül rá fény, nem ragadja meg az értelem, nem válik gondolattá. Mi volt az, amit akartam?