Azért nem szeretek összefutni a szomszédasszonyommal, mert csak a főzésről tud beszélni. Ez még nem lenne akkora probléma, de szeretne is beszélni róla. Mindenáron. Kapkodva kotorászom a zsebemben a kulcsom után. Még a cipőfűzőm is lóg, de rohanok a laborba, ezért úgy döntök, elég lesz a buszon bekötni, addig csak nem esek hasra. A kulcszörgésre azonnal résnyire nyílik a szomszéd ajtó, és már ott is van Rózsika feje, először a homloka jelenik meg, aztán az orra, kitüremkedik a nyaka, aztán már teljes valójában mellettem áll, és folyik bele az életembe a sűrű olajszaggal együtt, ami a nyitott ajtaján át kúszik elő lassan, alattomosan.– Andrea, drágám, de jó, hogy látlak. Mesélni akartam neked, hogy kipróbáltam végre azt az új receptet, a Horváth Ilona-félét.– Horváth Ilona nem az, aki azt a régi recepteskönyvet írta? A nagymamám polcán is ott van.– Jól tudod, drágám. De soha ne feledd: Ilona mindig tud újat mondani. A panírja egy álom. De hát ezt te is biztosan tudod.– Nem igazán. Mo...