Vannak családtörténetek, amelyeket generációk hallgatnak el, mert túl sok bennük a szégyen, a fájdalom, a kimondhatatlan. Erzsébet írása ezek közé tartozik: egy lányunoka emlékei a nagyszülőkről, akiket alig ismert, mégis örökségül hagytak rá valamit – nem vagyont, nem szeretetet, hanem sebeket, hajlamokat, és az elszántságot, hogy másképp éljen. Olvasónk, Erzsébet írása.