„A káoszban találom meg a harmóniát” – mondja Koltai Barbara, miközben a műtermébe lépve hétköznapinak látszó tárgyak, régi fotók és szövött anyagok között lépdelünk. A látszólagos rendetlenségben azonban van valami szakrális, valami belső rend. Az anyagok régi történeteket őriznek, közöttük titkos logika húzódik meg, így válnak Koltai számára képépítő elemmé. Művészetében a spirituális és a banális érzékien kapcsolódik össze: az általa teremtett világok egyszerre profánok és mágikusak.