A 20. század elején a képzőművészet és a design találkozása a modernizmus egyik legizgalmasabb kísérlete volt: innentől kezdve visszatérő gondolat, hogy a művészet ne korlátozódjon a múzeumok és galériák falai közé, hanem a mindennapok része legyen. A Bauhaus mesterei is úgy gondolták, hogy nincs éles határ a magasművészet és a mindennapi tárgykultúra között – egy szék vagy egy textilminta ugyanúgy lehetett autonóm alkotás, mint egy festmény. A hordható művészet, amelyben képzőművészek és divattervezők működnek együtt, tulajdonképpen ezt a hagyományt viszi tovább: a festmény kilép a steril kiállítótérből, és az utcán kezd új életet.