Az Oscar-díjas Deák Kristóf harmadik nagyjátékfilmje eredetileg egy színdarab, onnan költözött a mozivászonra, ráadásul az egyes szerepeket ugyanazok a színészek alakítják, mint a színházi produkcióban. Az Egykutya egy sok év után újra találkozó és borozgató baráti társaság teljesen más életfelfogású tagjainak érveit ütközteti az élet értelmére választ keresve. Drámai hangvételét az abszurdba hajló humora szövi át, karaktereit nem könnyű megkedvelni, a színpadi jelleg itt-ott megmarad, de összességében nagyon is szerethető.