Zugló csendes, barátságos részébe érkezem. Czene Márta festőművészhez igyekszem, aki nagyapja, Czene Béla, a Kádár-rendszer egyik közkedvelt aktfestője egykori műtermében él és dolgozik. Mint mondja, eltelt már több mint tizenöt év, azonban még mindig ellentmondásos a viszonya ezzel a helyzettel. Próbálja magát függetleníteni a családi mintáktól, valamint attól az örökségtől, amit a tér hordoz magán, ugyanakkor ahogy a transzgenerációs hatások a mai napig hatnak az életére, úgy az otthonában is jelen vannak azok a nyomok, amelyek folytonosan ráébresztik, hogy a tér, amit nap mint nap használ, nem csak a saját ízlése mentén formálódott.