Gyerekkoromban a „szőlőbe járás” mindennapos volt, sűrűn éreztem az orromban a rézgálic szagát, és nyomokban a poros úton egyensúlyozó biciklik kosarain is láthatók voltak a jellegzetes kék pöttyök. Ma, a modern szőlőtermesztés fellegvárain kívül léteznek nagyüzemi szemmel aprónak tűnő csemegeszőlő ültetvények, ahol lelkes hobbi szőlőnemesítők metszenek, oltanak, hümmögnek a pöndörödő leveleken.