1961-ben Kuba történelmet írt: alig nyolc hónap alatt szinte teljesen felszámolták az írástudatlanságot. A forradalmi kampány egyik legkülönlegesebb vonása az volt, hogy tízezrével vonultak vidékre a 14–17 éves városi diákok, akik önkéntesként tanították meg a legeldugottabb falvak lakóit írni és olvasni – gyakran olajlámpa fényénél, munkaidő után.