Erős túlzással kijelenthetnénk, hogy a Juniort hasonlítani a törzsgyökeres Alfa Romeokhoz olyan, mint a Cygnetet hasonlítani az igazi Aston Martinokhoz. Mindkettőt a gazdasági és szabályozási környezetnek való megfelelés kényszere szülte. Ettől még meglépték, és a végén még jól is kijöhetnek belőle, ahogy ma már a Porschéra sem szokás ráolvasni, hogy miért árul emelt hasmagasságú autókat. Reagálni a piac és az ipar kihívásaira nem ciki, az Alfa Romeo Junior pedig pontosan ezt teszi, méghozzá letaglózó körítésben. Nem nehéz belátni, hogy az Alfa Romeo mérnökök megtettek mindent, hogy „alfásítsák” a Stellantis kisautó alapú városi crossoverét, pedig a CMP padlólemez nem sok mozgásteret enged. Ha végignézünk a Stellantis kínálatán, az Avengernél, a DS3-nál, a 2008-nál, a Mokkánál, sőt, még talán a Fiat 600-nál is (huhh, de sok egyforma autó) sikerült divatosabb terméket alkotni, erről pedig egyértelmű visszajelzést ad a környezet is. Utána fordul mindenki, a gyerkőcök mutogatnak rá, és...