A világbajnoki ezüstöt a torna előtt biztosan sokan aláírták volna, de azzal párhuzamosan, ahogy a magyar válogatott vette az akadályokat, megnőtt az étvágy is. Legyőzték a srácok a horvátokat a negyeddöntőben, aztán a szerbeket az elődöntőben – egy döntőben pedig egyébként is mi mást akarhatna egy sportember, mint győzni, mint megszerezni az aranyérmet?! A spanyolok azonban kifogtak rajtunk. – Egy döntőt elveszíteni sohasem jó érzés, ez nem vitás – fogalmazott lapunknak Lukács Gergely, aki másodedzőként élte át a válogatottal a szingapúri világbajnokságot. – Ennek megfelelően a finálé után kellően csalódott volt a csapat. De aztán ahogy mentünk előre az időben, aludtunk rá egyet-kettőt, már objektívebben látjuk a történteket, az eseményt, meg azt, hogy ez egy újjáépülő csapat sok fiatal játékossal. Nem mellesleg még a szerepek is változtak: azoknak a játékosoknak, akik pár éve már ott vannak a válogatottnál, most jóval masszívabb szerepet kellett betölteniük a csapatban, ilyen szem...