A szurkolás nem új keletű, hanem általános emberi tulajdonság. Az emberek többsége szeret szurkolni. Valamilyen elemi emberi szükséglet ölt testet a szurkolásban. Milyen lelki szükségletünket elégíti ki? Mire való ez a mítoszteremtés? Talán igényünket testesíti meg a nagyszerűség és a példaképek iránt. Hasonlóan ahhoz, ahogy a népmesék hősei fantasztikus próbákat állnak ki, és végül elnyerik jutalmukat. A lelkünknek szüksége van táplálékra, egy-egy fénysugárra a sötét reménytelenségben. A rengeteg, kiábrándító információ után éhezünk a jóra, a reményre, a fantasztikus teljesítmények által kisugárzott pozitív üzenetekre. A játék az, ami hiteles maradt számunkra.