A színházi világban való visszafogott voyeurködés és az elképzelt közeljövő szatirikus katasztrófaturizmusának élménye mellett egyúttal hasonlóan időtlen társadalmi allegóriát tálalnak a Kamrában: a mesterkultuszban nevelkedett fiatal rendezők osztálytalálkozója a kollektív messiásvárás kicsinyített modelljét is létrehozza. GERGICS ENIKŐ KRITIKÁJA.