Az egyik pillanatban még édesen bújó gyermek, kettőt pislogunk, és már kamasz, nem akar beengedni se a szobájába, se az életébe. Nagyon nehéz. Az idő ugyan megszépíti az emlékeket, hiszen mi is voltunk kamaszok, ezen mi is keresztülmentünk egyszer, de ettől még nem feltétlenül könnyebb. Más volt kamasznak lenni a 80-as vagy a 90-es években, és megint más ma. Hogyan csökkenthetjük a kamasz gyerekünk és köztünk lévő távolságot? Az alábbi cikkben erre keressük a választ.