Sírva röhögtek a balettvizsgámon. A vizsgázók és a vizsgáztatók egyaránt. Hajlott hátú Gyukics balettozik. Halál komolyan vettem, pedig tudtam, hogy ilyen merev testtel nem leszek Marcel Marceau. Bár a Léda és a hattyú pantomimdarabomon a poénok miatt nevettek, és eredményhirdetéskor meglepetten konstatáltam, hogy a következő félévben is igényt tartanak rám stúdiósként a Dominó Pantomim Társaságban. Hiába, rögtön szóltam Köllő Miklósnak, hogy kösz, de nem. Tuti, hogy a pantomim hasznomra válna, viszont én nem válnék hasznossá a társaság számára. Megértette. Elbúcsúztunk.Azt a közel egy évet a Kisfa galeribe lejáró Rencs nevű táncoslánynak köszönhettem. Két év sereg után, 1981-ben ő vitt le és mutatott be Köllő Miklósnak, aki azt mondta, „Gábor, kiegyenesítjük a gerincedet”. Nem sikerült. Viszont az az év remekül telt. Roppant élveztem a heti öt foglalkozást: balett, modern tánc, színészmesterség, pantomim, maszk-, jelmez- és díszletkészítés az Úri utcai pinyóban, a várban. Ez a pinc...