Március 15-én, ahogyan kell, ismét nemzeti színekbe borult az ország. Lobogtak a zászlók, felkerültek a kabátokra a kokárdák, a médiában zajlott a szokásos múltidézés, megint nekifeszült sok okos ember, hogy mondjon valamit 1848 örökségéről, a tévécsatornák sugározták az örökzöld ünnepi filmcsomagot, kiegészítve az Most vagy soha!-val, miközben tovább vágtatott a Hunyadi-sorozat is. Minden közszereplő és szervezet hitet tett, hogy piros-fehér-zöld. Egyedül a felszabadultság hiányzott. Az egység, az összetartozás öröme. Miután rég volt ennyire megosztott az ország.