Az előadás lassan a végéhez közeledik. Még írják ugyan a darab végét, de az látszik, hogy szomorú végkifejlet lesz ez, katarzis nélkül. A rendezőknek már a következő előadás jár a fejükben, a nézők is el-elszivárognak, miközben a főszereplő még bőszen járja a haláltáncát. Már tudja, hogy nem hősként marad meg az emlékezetben, de még viszi a lendület, és hatalmas vastapsról, diadalról álmodik, valamiféle csodában reménykedik. A világ azonban kegyetlen, csodák nincsenek.