Társadalmunkban még mindig mélyen él az a narratíva, miszerint a szülés egyfajta "visszafordíthatatlan kár" a női testen. Nem tudom megszámolni sem, hányan mondták nekem is a terhességem előtt, hogy „Ó, a gyerekek előtt én is ilyen jól néztem ki!” vagy hogy „Most még felvehetsz ilyen ruhákat, aztán majd a gyerek után…” Mintha a gyerekvállalás nem egy természetes élethelyzet, hanem valami testet romboló, sőt, testet „elhasználó” esemény lenne. De vajon miért tartja magát makacsul ez a felfogás? Miért félemlítjük meg ezzel a nőket újra és újra?