Jókislányok nem írnak történelmet, a többieknek pedig szinte kötelező és ezt nem gondolták másképp azok a nők sem, akik tevékeny részt vállaltak az 1848-49-es forradalom és szabadságharc megszervezésében. Ők azok, akikre a legtöbbször úgy emlékezünk, hogy valakinek a feleségei, vagy hátországai voltak, pedig a szervezkedés frontvonalában álltak és ők voltak azok, akik gondolatokat indítottak, vagy éppen anyagilag támogattak egy-egy tehetséges államférfit. Nélkülük nem lett volna ugyanolyan március idusa, pedig nem volt nyakig érő szakálluk és messzeségbe révedő tekintettel sem ábrázolta őket senki.