„A fehér asztal hagyományainak hű őrei a farsangot követő hamvazószerdán savanyú tojást és heringsmauzt fogyasztanak” – kezdi az Ínyesmester a tavasz ébredéséről szóló rövid értekezésében. Egykor nagyanyám mindig két külön tálban tette az asztalra a heringsmauzt. Az egyik hordós savanyú káposztával, főtt tojással, finomra vágott hagymával készült, köménnyel szórta, olajat öntözött rá. A másik tál nagyapámé volt, ő a bécsi változatot hozta otthonról: főtt burgonyával, ecetes uborkával, mustáros tejföllel a tetején. Hogy melyik volt a finomabb, nem tudom, de nekem úgy a legjobb, ha egy tálon ott van mind a kétféle hering, egyformán pikánsan, kellemesen savanyún. Hamvazószerdára tökéletes választás.