A jó diadalmaskodik, a gonosz intrikus elbukik, a szerelmesek egymáséi lesznek – hogyan is lehetne ez másképp abban az operában, melynek epekedő ifjú főhőse maga a Szerelem? Ambroise Thomas Psychéje pedig maga is mindent győz: a másfél évszázados kényszerpihenő árnyékát, a mű időnként megmosolyogtatóan eklektikus stílusvilágát és a kelleténél halványabban sziporkázó címszereplőt is túlragyogja a Müpa-beli, a Palazetto Bru Zane és Vashegyi György koprodukcióinak sorában eddig legizgalmasabb előadásnak a bája. GYÁRFÁS ORSOLYA KRITIKÁJA.