Egyszerűen van valami csábítóan vonzó abban, amiről tudjuk, hogy nem lehet a miénk. Az agyunk ilyenkor hiába küldi sorra a figyelmeztető üzeneteket, valami belső, zsigeri, bizsergető érzés azonnal felülírja a logikát, és elhiteti velünk: a tiltott gyümölcsöt még az univerzum is nekünk szánta, és nincs más feladatunk, mint megízlelni azt. De elérhetjük valaha az elérhetetlent? Vagy az egész csupán illúzió?