Kegyetlen műfaj a fotográfia, konkrétabb a szövegnél, egyetlen képkocka többet mutat a világból, az emberről, mint sokezernyi karakter. Különösen, ha a fotós veszi a fáradtságot és nem csak napfényes tájakon kattintgat. És persze ha vérében van a riporterkedés. Vannak elvei és nem felejtette a Mesterek intelmét, melynek lényege, hogy Légy látó és az sem árt, ha érző vagy a riportalanyok iránt, de nem kevésbé fontos, a megfelelő távolságtartás és tárgyilagosság, az alázat és a tisztelet. Nagyot változott a fotózás, napjainkban milliárdok űzik, ami jó. Igaz, a XXI. századra már az lett a legfontosabb „szakmai” kérdés, hogy hány kamerás a mobilod és hány gigás a kártyád? Harminckettő, százhuszonnyolc, vagy terrás? Akármekkora, rengeteg kép fér rá. És akkor még ott a felhő… Szóval manapság nem kell takarékoskodni az expókkal. Pedig olykor nem ártana. Pláne, ha publikálsz is. Bátran írd meg, fotózd le, mi majd tartjuk a hátad! Nagyjából így szólt a szerkesztőségi intelem, mely még inkább...