Tóth Erzsébet Fanni: A „Vážený pán” meg a „Liebe Erzrbeth” Kulcsár Gábor 2025. 02. 03., h - 14:49 Erzsbeth, Erzebet, Ersebet, Eszébet… Megszámolni sem tudom, hányféleképpen írták el az elmúlt években a keresztnevemet, még a legközelebbi osztrák kollégáim is. Egy régi névről van szó, azt gondolná az ember, hogy Közép-Európában nem szorul különösebb magyarázatra. Azért sem értem én a „Liebe Erschbeth”-féle megszólítást, mert a számítógépek korában ‒ amikor két jól ismert billentyűkombinációval egészen egyszerűen megoldható betűzés nélkül is a másolás ‒ hibát sem kellene ejtenünk. Sorsunk a nevünkben van, tudták már sok száz évvel ezelőtt is. A mi családunkban például egy olyan ükmamáról neveztek el minden elsőszülött lányt Erzsébetnek, aki a sokadik gyermeke szülésébe halt bele a negyvenedik születésnapja után. Fia, az én korán árvává lett dédapám ekkor határozta el, hogy ha neki egyszer lánya születik, az anyját pótolva csak Erzsébet lehet. A kislány sokáig váratott magára, aztán ami...