Jellemzően gazdasági érdekek vezérlik a gazdálkodókat akkor, amikor egy másik vállalkozással szemben fennálló követelésük teljes vagy részbeni elengedéséről döntenek. Az említett lépésre tehát nem feltétlenül annak okán kerül sor, hogy egy követelés ellenértékének a beérkezése bizonytalanná válik. Utóbbi esetben, vagyis amikor egy a társaság minden jogszerű lépést megtett a követelésének érvényesítésére, ennek ellenére a követelés várhatóan nem fog megtérülni, azt a törvényi feltételek teljesülése esetén behajthatatlan követelésként le kell írni, és adózás előtti eredményt csökkentő tételt lehet utána elszámolni. Ettől különbözik az az eset, amikor az adózó – saját döntése, vagy az adóssal kötött kétoldalú megállapodás alapján – elengedi a fennálló követelését.