Bölöni könnyei Orosky Tamás 2025. 01. 14., k - 17:45 Hányan sírtunk együtt Bölöni Lászlóval a hétfő esti gondolatai után? A budapesti Operaház közönsége tapsolt, mi, határon túli magyarok meg a tévé előtt elérzékenyültünk, mert együttéreztünk vele, sorstársként éltük bele magunkat a helyzetébe. Életműdíjat adtak annak a volt romániai labdarúgónak, kiváló edzőnek, aki valahol bennünket is képviselt, odavitt mindannyiunkból valamit a hagyományos sportgála színpadára. A határon túliakból, az anyaországon kívül rekedtekből, akik nagyszüleik, szüleik kitartása révén itt nőttünk fel, itt élünk, nekünk ez a sors adatott meg. Mi (Cseh)szlovákiában, Bölöni, aki büszke arra, hogy nem nyelte el nyugat-európai futball mélysége, székelyföldi-romániai-franciaországi magyarként. Nem véletlen, hogy futballékszerünk, a DAC himnuszára érkezett a színpadra. Róla is szól(t) a Nélküled. Mindannyiunk befogadásáról abba a közegbe, amely magáénak tartja és évente a magasba emeli az anyaország sportkiválósá...