A felszín alatti természeti erőforrásokat, más néven földtani erőforrásokat egyre szélesebb körben hasznosítjuk, a földtani közeg mint térrész hasznosítása pedig különösen felgyorsult. Ezeknek az erőforrásoknak a szabályozása nem tart lépést az új technológiák megjelenésével, és egyre gyakoribbak a fizikai és jogi konfliktusok. A földtani erőforrások hasznosítása több ágazati jog által szabályozott nemzeti szinten, amely önmagában is a kollízió egyik lehetséges forrása. A hagyományos, kinyerhető földtani erőforrások az Európai Unió jogában részletesen tárgyaltak, de egyes elemei, mint az ásványvagyon gazdálkodás, a területfejlesztés, a talaj és az altalaj védelme, tagállami szuverenitási körbe tartozik. Alapszerződési felhatalmazás hiányára és a szubszidiaritásra való hivatkozással, nemzeti vagyongazdálkodási megfontolásból a tagállamok eddig ellenezték az ezekre vonatkozó uniós szabályozási kezdeményezéseket, de ez most változni látszik.