Kedves egybegyűltek, eljött végre ez is, szeretteink körében, az új év küszöbén engedjétek meg, hogy szóljak néhány keresetlen szót, immár, hogy átvettem a mikrofont attól az antiszimpatikus, zakós fiatalembertől, no nem magától adta, de hát ifjú koromban félnehéz-túlsúlyos országos bajnokként, szóval bezúztam a kiscsávót a függöny mögé, a zenekara majd összekaparja, amúgy is szünetet tartottak. Én pedig megragadnám az alkalmat, hogy magamhoz ragadjam a szót, meg akkor már a mikrofont is, ugye. Hé, csendet kérek! Tehát könnybe lábadó szemmel, dagadó kebellel zengi a dalt az ének! És mi is zengjük vele, hogy az új év elhozza végre az izét, amikor béke lesz és egyetértés, de mindenben, mármint innentől tényleg mindenki a jó arcra szavaz, és nem a seggfejre, és a buszon átadjuk a helyet egymásnak, és soha többé nem hagyjuk, hogy chipet ültessenek belénk a kemtréles szabadkőműves gyíkemberek, csak szaporodunk és sokasodunk, de nem ám mint idegen anyag, hanem csakis hazai! Apropó, abból ...