Majd ha kinyitják a fogyatékos gyerekeiknek épített otthon ajtaját, akkor hiszik el, hogy az állam kész gondoskodni róluk akkor is, ha ők már nem lesznek. Addig is perelnek és küzdenek az idős, egyedülálló anyák, akik semmi mást nem akarnak, csak hogy az intézményrendszer vállalja, amit ígért. Erről szól Rubi Anna filmje, Az életed nélkülem - és szolidaritásról, közönyről, szeretetről, és gerincekről, amelyek bármely pillanatban összeroppanhatnak. Az anyák, akiknek megüzente az állam, hogy „bocs, de nem segítek a fogyatékos gyerekednek, ha egyedül marad, akkor sem”