Most arról írok, amikor nem tudjuk, nem akarjuk észrevenni, hogy mindaz, amit adni tudunk a másiknak, az neki kevés. Nem értékeli, mást akar, saját koncepciója van arról, hogy neked milyennek kellene lenned ahhoz, hogy szeretni tudjon. És ha mi ennek ellenére önmagunk vagyunk, netán megfelelve még többet adunk, még jobban gondoskodunk, még nagyobb szeretettel fordulunk hozzá, az baromira idegesíti, mert szerinte gyenge, mert nem ismerős, egyszerűen nem elég neki.