Szeretett sokat szerepelni. A Színművészeti Főiskolán már az első rostán kiszórták. Amatőr színházak válogatásain se felelt meg. A világot jelentő deszkákra soha nem állhatott fel egy színdarabban sem.Az iskolai órákon mindenhez volt hozzáfűznivalója. Szeretett beleszólni a tanárok magyarázataiba, akkor is, ha eget verő ökörséget mondott. A lényeg az volt, hogy mindenki rá figyeljen. Tizenkét éves volt, amikor az apja meghalt. Mély depresszióba esett. Hetekig nem lehetett hozzászólni, és ő se szólt senkihez. A tanárok és az anyja, hogy kirángassák az állapotából, úgy döntöttek, elkezdik az iskolai rendezvényeken szerepeltetni. Elhitették vele, hogy jól tud meséket előadni, és remekül tud verseket szavalni. Hordták szavaló- és mesemondóversenyekre. A dobogós helyektől mindig messzire végzett, legfeljebb egy emléklappal tért haza mint résztvevő. Vigasztalta magát, hogy nem ő ennyire rossz előadó. A többiek ennyivel jobbak.Az általános iskola után elvégezte a gimnáziumot és az egyeteme...