Van egy ház Zsámbékon. Mesébe illő, mert láthatatlan. Van is, nincs is. Mert elvileg ott áll egy telken, azoknak a telkén, akik egyszer már kifizették. Csak éppen nem látható. Esetleg egy távcsővel. Egy nagyon messze ellátó távcsővel, mert a ház mégis látszik, egy másik ember, másik vevő telkén, száz kilométerre Zsámbéktól. Ő is fizetett érte, csak ő szerencsésebb volt, ő a „Látja? Nem látja? Na látja!” szentháromságban hozzájutott az otthonához. Az ingatlanhoz, amit kétszer fizettek ki.