Mindannyiunk fejében ott van ez a hang. Az, amelyik kételyeket suttog, minden lépésünket elítéli, és úgy tűnik, örömét leli abban, hogy rámutat a hibáinkra. Ez a belső kritikusunk, és bár a lényege valahol mélyen jó szándékú, könnyen egy olyan állandó belső kommentárként jelenhet meg, ami kemény, ítélkező, sőt sokszor egyenesen gonosz, szabotálhatja az önbecsülésünket, és visszatarthat bennünket attól, hogy a lehető legteljesebben éljük az életünket. De mi lenne, ha valahogy kezelhetnénk ezt az állandó negatív belső beszédet?