Hatalmas elégtételt és némi kíváncsiságot éreztem, amikor az iskola igazgatója hívott, ahonnan két éve eltanácsoltak. Az irodában az asztalon habos kakaó és a kedvenc brownie-m gőzölgött. A plafonon még látszott utolsó látogatásom nyoma.– Kedves Bendegúz, örülök, hogy újra látlak! Javaslom, borítsunk fátylat a múltra – kezdte az igazgató. Nagyon gyanús.– Mizu, Jenő bá? – Semleges hangot ütöttem meg. Kézbe vettem egy brownie-t, majd leteszteltem, valóban olyan friss-e. Mivel egyenletesen folyt le a falról, az volt. A diri arcizma megfeszült, lendülő keze félúton megállt. Tényleg nagy lehet a baj.– Bizonyára hallottad, kedves Bendegúz, hogy iskolánk is csatlakozott a pedagógusok tiltakozó akciójához. Tanárainknak viszont komoly kihívást jelent a polgári engedetlenség. Szabadidejükben is megtartják az óráikat, dolgozatot javítanak, fizetés nélkül is bejárnak a szakkörökre. Jövő héten érkezik a helyzetet felmérni a tankerület vezetője, aki így nyilvánvalóan nem fog minket komolyan venni...