A perzselő nap világította be az örök sötétség birtokát. Néhány tucat sötét öltönyös férfi és elegáns kiskosztümös hölgy kapkodott levegő után az irdatlan hőségben, s kereste, szinte kutatta a fejében az emlékképeket a nagykőrösi temetőben. Mert mindenkinek volt valamiféle sztorija Boros Lajosról. Lali királyról, ahogy ő nevezte magát, a nép hangjáról, arról a rekedtes, mély, utánozhatatlan orgánumról.