Hű, hogy az emberi testben a kéz meg a láb meg az izmok… Hű, hogy az ész meg erő meg a dac meg a bősz akarások… Hű, hogy a víz csobogása a drog, mely a cél fele hajszol… Hű, hogy az ötkarikás robogás a salakban, a pályán… Hű, hogy az ugrani, forgani, dobni, repülni ezerrel… Hű, hogy a szív kalapál, a határ meg a csillagos égbolt… Hű, hogy a megveszekedve, előre ezerrel a célig… Hű, hogy a vad lihegés meg a mondd kamerába miért is… Hű, hogy a fancsali vesztes, a könny a medence vizében… Hű, hogy a nemzeti címeren átüt a só, a verejték… Hű, hogy a szurkeri kézből a sör levegőbe repüljön… Hű, neki minden erőddel, a válla a szőnyeget érje… Hű, az a megfeszülés meg a fájdalom ősi határa… Hű, az a húszezer óra, amely megelőzi a versenyt… Hű, hogy a másodpercben a törtrész végül a döntő… Hű, hogy a századikat biza senki se tartja ma számon… Hű, ma születnek a hősök a vízben, a földön, az égen… Hű, anya, látod, a képernyőn, ez az én kicsi lányom… Hű, hogy a ló ruganyos testén befeszülnek az...