Barátom, a vihar, és a villámokFényárba öltöztetik az éji egetAz esőcseppek esnek, mint gyémántokRagyogják, akár a szavak a költészetet. Barátom, a szél, mely hajamba kapRepíti reményeim, és gondolatomSzárnyain utazik, s viszi vágyamatAmi aztán ott ragad egy csillagon. Barátom, a fa, erős a gyökereOlyan, mint bennem az öntudatRímekből él lelkemben az életÉs súgja: poétaként járjam utamat. S egyedül az égen a A Én csak egy költő vagyok – A nagykanizsai Varga Anita verse bejegyzés először a Dél-Zala Press jelent meg.