Ahová lépsz, sír terem Juhász Katalin 2024. 07. 06., szo - 10:12 Száz Pál nekroturistaként visz, vezet minket a temetők zarándoki békéjében. Kultúrtörténeti monográfiája organikus irodalmi rezervátum. A mulandóság morbid metaforája. Félig ironizáló filológiai feltárással, setét sétaként megírva. Nem turizmus, zarándoklat. Rendhagyó litera-túra. Irodalmi szentkultusz, ahol a relikviák a hit bizonyságai. A költők nyughelyei alagutak, vésett vájatok az irodalmi evilág és túlvilág között. „Abban az örökkényelviségben pedig már a szavak nélküli való világban.” S valóban lehet rögvalóság-vonzata az allegorikus okoskodásnak... Már a borító sokat ígér: „nincs ennyi kék a világon, mint ebben a…” korábban kis piros füzetből fűzött kötetkében, melyet hordozható térképként is használhatunk. A látványa is időutazás. A keleti bércektől a nyugati végekig jutunk: Bosznia kis nyergeken átvezető útjairól Hercegovina széltépte, sivár fennsíkjain át a parázsló párizsi patakokig. A „Fények Városa” itt m...