I. Hagyom, hogy zubogjon fejemre a víz. Nem hallok semmit, vizes hajam kötegekben lóg a vállaimra. Egyszerre vagyok sebezhető és erős. Az éjjel rókával néztem farkasszemet a függöny rejtekéből. Akkor még nem tudtam, de hajnalra már territóriumaként tartotta számon udvarunkat. A mellettem lévő üres helyen siklik végig kezem. Az oda tartozó test hiánya lyukat éget a matracba, le egészen a ház alapjáig. II. Kikászálódom a kádból, belebújok papucsomba. Egy pillanatra megállok a mosdókagylónál. Végy erőt magadon! – nézem a tükörképemet. A nappaliba lépve letaglóz a fény. Sugarai a hársfa szélfútta leveleivel rajzolnak árnyjátékot a fotel kárpitjára. A langyos kora őszi idő kedvez a poloskáknak is, melyek észrevétlen bújnak bele a legapróbb repedésekbe, és mikor leszáll az éj, megrohamozzák a nyugovóra térőket. Undorodom az üvegházban elburjánzó málna édes levét szipolyozó rovarok látványától. Az ablakban a nyíllevél ontja magából a zöldet, nyújtózkodásának csak az ablaküveg szab határt. ...