Eltűnt a legjobb barátom. Délelőtt hívott a felesége, éppen ebédet főztem, megkérdezte, hogy tudok-e róla valamit, mert előző este velem sörözött. Azt válaszoltam, hogy nem tudok semmit, és már hetek óta nem találkoztunk. Egy percig mindketten hallgattunk. Mi történt?, kérdeztem végül. Mikor láttad utoljára? Tegnap hét körül indult el itthonról, felelte a barátom felesége, azt mondta, veled találkozik. Én korán lefeküdtem, nem hallottam, hogy hazajött. Reggel sem volt az ágyban, azt hittem, már elment dolgozni, de most hívtak a szerkesztőségből, hogy nem ment be. Hümmögtem, bólogattam, és a halántékomat nyomogattam. Gondolom, próbáltad hívni. Igen, persze. Ki van kapcsolva a telefonja. Megkevertem a pörköltet a tűzhelyen, és azt mondtam, hogy ne aggódjon, biztos nincs semmi baja. Valószínűleg csak kiütötte magát, és az egyik haverjánál lábadozik. Korábban is csinált már ilyet, mondtam, elő fog kerülni. A barátom felesége belesóhajtott a telefonba. Láttam magam előtt az arcát. Lefelé...