Életem során számtalanszor keltem útra. Dolgoztam Afrika vadonjában, jártam távol-keleti és vadnyugati kontinenseken, vágtam jégcsákányom és hágóvasam hófedte hegycsúcsok oldalába, bejártam a Kárpát-haza ménkű sok vidékét, szeltem keresztbe lóháton az országot, no és persze gyalogoltam és bringáztam is sokat. Sokféle embert láttam, de a számtalan különbözőség ellenére a dúsgazdag és a szegény utazó egy dologban biztosan hasonlít: alig van náluk holmi… Míg azonban a nincstelenség előbbi esetben a hitelkártya korlátlanságának következménye, utóbbi utazóknál a korlátot értelemszerűen a szállítási kapacitás korlátossága jelenti. Mindent ugyanis mégsem vihetünk magunkkal – állítják a legtöbben. De álljunk itt meg egy pillanatra… Mit is jelent az a bizonyos „minden”?!