Németh Zoltán: Három lengyel nő Lakatos Krisztina 2024. 05. 05., v - 14:07 Tárca a Szalonban. Nem tudom, a kedves olvasók hogyan vannak vele, milyen létezésgyakorlatokat aktiválnak magukban, de én gyakran elképzelem, amikor vonaton, autóbuszon, villamoson vagy metrón utazom, hogy olyan szemmel kezdem nézni az utastársaimat, mintha 20 000-ből, 3000-ből, 2600-ból, 1910-ből, 1250-ből, Kr. e. 5000-ből vagy 250 000-ből kerülnék ide, de abban a kényelmes helyzetben vagyok, hogy az arcom, a hajviseletem, a ruházkodásom teljes inkognitót jelent számomra. Így, ebből a pozícióból hallgatom a párbeszédeket, nézem az utasok cipőjét és kabátját, a grimaszokat és tekinteteket, a tárgyakat és formákat, a tereket és a benne mozgó alakokat. Amikor egy idegen országban vagyunk, amelynek értjük a nyelvét, akkor elképzelnünk sem kell önmagunk idegenségét, mert az eleve adott, még a levegővételbe is beleíródik, miközben erről csak mi tudunk, hiszen – ha a bőrszínünk azonos – tökéletesen játszhatjuk a ha...