Az elmúlt két hétben egyre – másra olvashattunk boldog és büszke posztokat arról, hogy az adott kistelepülésükre megérkezett a Gólya! Nagybetűvel írom, ahogy a jólelkű emberek is emlegetik. Én az egyik hajnali suhanás közben láttam az elsőt, a pirkadtkor, amikor a búzaföldön nézett szét a reggelit keresve. Kaszáláskor mindig leszállnak a kertembe. Szelídek, már nem félnek, és soha nem éri csalódás egyiket sem. Valamiért szeretjük őket. A szomszédasszonyom is így érez irántuk.