Napok óta azon morfondírozom, miért nem hallok én mentőszirénázást itt, Turkuban. Kellene. Hol tükörjég, itt-ott alatta vastag aprókavics-csíkok, hol olvadgató jég – ez a járda. Helyenként pocsolyákkal megspékelve. Néhol kövecske-özön, máshol csak mutatóban, az is a jég alól kipillogva. Ekkor csak abban bizakodom, csak van annak az aprócska darabnak valamicske csúszásgátló kisugárzása. Lehet, mert csak ott nyúltam el, ahol épp ki akartam kerülni az erdei gyalogutat beborító páncélos részt a néhol hártyavékonyra fagyott erdős dombra felkapaszkodva Ruissalo szigetén, naplemente vadászás után, lobogó lángocskák után eredve. A Kalandozás Turkuban – Az egykori finn főváros ma bejegyzés először SzeretünkUtazni.hu-én jelent meg.