Egyik sem. Erdős Kamillnak hívták, ám azért, hogy elfogadják egy olyan korban, amikor a cigány közösségek gyanakodva nézték a nagy bottal járó, fényképező idegent – pláne egy annyira idegen külsejűt, mint őt –, időnként különös, regényes személyazonosságokat költött magának. Tény, hogy nagy feltűnést keltett szőkeségével, zöld szalagos lókupeckalapjával, ezüstgombos botjával, amelyről a végegyházi telepen azt hitték, ha megnyom rajta egy gombot, kinyílik egy ejtőernyő, ő pedig azzal elrepül a kocsmából.