Sok szülő semmi rosszat nem lát abban, ha olykor-olykor leállítja, félbeszakítja a gyereket, a kamaszt, és hát valljuk be, ez elkerülhetetlen is. Van azonban olyan szituáció, amikor mégis fontos lenne elkerülni. Nemcsak a tanítványaimtól, de saját tapasztalatból is tudom, micsoda zuhanások történnek akkor a lélekben, ha a mondandónk, úgy tűnik, a kutyát se érdekli. És szülőként, tanárként ismerem a másik oldalt is, a késztetést, hogy rövidre zárjuk a szóáradatot.