Gyerekkorom legkedvesebb emlékei között maradt meg, ahogy a nagyanyám éppen vajat köpülni tanít. A művelet elsőre nem volt túl sikeres: a köpülőt elejtettem, a vaj kiborult, a savó és az író a padlóra ömlött. Akkor még nem tudtam, miért keseredett el annyira Irén mama, de ma kincset érne, ha visszapörgethetném az időt. A szeretet mellé – amellyel tanításait a szívem közepébe írta – felbecsülhetetlen tudást is kaptam, amit csak később kezdtem el igazán értékelni. Így kezdődött kapcsolatom az íróval is, ami ma már az egész családunk mindennapi étele és hűsítő itala.